▼

Nyitott színház

(Színháztechnikai Fórum, 1978/4.)

SZÍNHÁZ
A színház, mint kiemelt, mesterséges tér meghatározása a színházon kívüli tér által

A “Mesterséges Tér”

Kétfajta szélsõséges álláspontot ismerünk a mesterséges tér meghatározására. Az európai gondokodásmód a mesterséges teret a tér azon darabjaként határozza meg, melyet szerkezeteinkkel a térbõl kihasítunk; elkülönítünk. A keleti - az elõbbivel szemben - a mesterséges teret a tér azon darabjának tekinti, melyet a tér körülvesz. A kettõ közötti legszembetûnõbb különbség, hogy az európai meghatározás lemond a mozgások által létrehozott mesterséges térrõl, vagyis statikus szemléletének következtében nem képes követni a mesterséges terek expanzióját. Könnyenbelátható, hogy a keleti definíció segítségével a mobil mesterséges tereket (tárgyak, emberek, ûrhajók, búvárok, repülõk, tengeralattjárók, stb.) , valamint ezek viszonyát a térhez könnyen meghatározhatjuk. Hiszen a meghatározás logikáját követve a térnek mindazon része, melyen keresztül, vagy benne a mesterséges tér (térgyak, emberek tb.) áthaladt, illetve mozgása közben magára hagyott, mesterséges térnek tekinthetõ. vagyis a mesterséges terek állandó és gyors változásban vannak. A továbbiakban tehát, mesterséges térrõl beszélve mindig és csakis a keleti meghatározás szerintit érthetjük.

A “Kiemelt Mesterséges Tér”

Színház csak mesterséges térben keletkezhet, hozható létre. Hiszen a színház kezdetének pillanatában - a fentieket átgondolva - a tér mesterséges térré változott. A mesterséges térbeniség azonban még nem elégséges feltétele a színháznak. Ahho, hogy a mesterséges tér egy darabja színházzá váljon, kiemelt mesterséges térré kell átalakulnia. Ezen kiemelés két, egyenként és önmagában elégséges feltétel kielégítése útján jöhet létre:

- egy ember vagy embercsoport elhatározott szándékával, hogy egy adott mesterséges térrész, illetve a bennefoglaltak megfigyelõjévé, nézõjévé válik;- egy ember vagy embercsoport elhatározásával, hogy egy adott, mesterséges térrészben színházat csinál.

Mindkét esetben a színház (a mesterséges tér kiemeltségének) idõtartama korlátozott, és csakis a cselekvés kifejtésének idõtartama alatt érvényes. (Mindegy, hogy ez idõ alatt a kiemelt mesterséges teret éppen operának, Globe-nak, Epidaurosznak, utcának, bediuin falunka stb. nevezzük.) A két feltétel kielégítése nem minõsíti a színházat, tahát nem a progresszív, új utakat keresõ, totális, kegyetlen színház megvalósításának feltételei. Nem is óhajtunk hasonló minõségi meghatározásokat felállítani, hiszen, ha csak a színháznak nevezett akciók - vagyis a kiemelt mesterséges térrészek - helyét és történésük idejét változtatjuk, ugyanakkor az akciónak új meg új, szinte végtelen sok értelme, hatása, jelentése lesz. Eddig még nem vettük figyelembe, hogy a színház létrejöttének két alapfeltétele közül mindkettõ egyszerre is megvalósulhat, ezzel a befolyásoló tényezõk egy újabb sorozata is belép: a nézõk, megfigyelõk végtelen egyéni különbözõsége. Célunk pedig éppen az, hogy a színház l ehetõségeit, legalábbis egy szempontból, (pl. téri szempontból) közel végtelenné tegyük.

A “Színházon Kívüli Tér”

Ha elfogadjuk, hogy a mesterséges tér állandó expanzióban van, azt is el kell fogadnunk, hogy a színház lehetõségeinek száma is állandóan növekszik. Ha e lehetõségeknek nem akarunk határt szabni, úgy a jövõbeni színházat nem kijelölnünk, kigondolnunk, megjósolnunk kell, hiszen ezzel önkéntelenül is korlátokat állítunk fel. A végtelen lehetõségeket csak úgy tudjuk biztosítani, ha kijelöljük a színházon kívülit akár térben, akár idõben. Ezzel tulajdonképpen mindent, ami nem színház, egyetlen helyre koncentrálunk, mely állandó. Más szóval leromboljuk az expanzió útjából a korlátokat, megszabadítjuk a meghatározás kötöttségeitõl. Képzeljük magunk elé egy fél citrom héját. Kívül sárga, belül fehér. Ha kifordítjuk, a sárga rész belülre kerül, vagyis bezárjuk a kívült; a fehér pedig kívülre, vagyis végtelenné tettük a belült, legalábbis a világ félcitromjai szempontjából. A formális logika szabályait ugyanily módon követve, mindez elvégezhetõ egy szníházépülettel is. (Lehetõleg egy jól ismert típussal, hogy minél jobban reprezentálja akciónk célját.) Tehát a kifordítás révén a színház épület külsõ homlokzata belülre kerül, vagyis bezárjuk, meghatározzuk az egyetlen színházon kívüli teret; kívülre kerülnek a páholysorok, a földszinti zsöllye, a szípad, vagyis végtelenné tesszük a színházi belsõt, ezzel végtelen lehetõséget biztosítunk a kiemelt mesterséges terek, a színház létezésének.

Nemzetközi Színházszövetség pályázata, 1977