"Rajk tehát nem egyszerűen szimbólum, hanem halála és utóélete maga a rendszer." (Varga László, történész - Duncan Shiels A Rajk fivérek című könyve utószavában.)
Édesapja, az 1949-ben koncepciós perben kivégzett Rajk László (1909-1949) egy székelyudvarhelyi csizmadiamester fia, az 1930-as évek elejétől Budapesten tanul. Az egyetemi évek alatt kapcsolódik be a kommunista mozgalomba. 1936-ban, mint a Kommunisták Magyarországi Pártja tagja Csehszlovákiába, majd 1937-ben Spanyolországba megy, ahol a Nemzetközi Brigádok tagjaként Franco ellen harcol a spanyol polgárháborúban. 1941-ben francia internáló táborba kerül (Vernet), majd német munkatáborba, ahonnan megszökik, de Magyarországra hazatérve újból letartóztatják. 1944 szeptemberéig különböző táborokban és börtönben raboskodik. 1944. szeptember 10-én szabadul, majd a Kommunisták Magyarországi Pártja titkára és az antifasiszta Magyar Front vezetője lesz. 1944. december 7-én feleségével együtt letartóztatja a politikai rendőrség, a sopronkőhidai börtönbe kerülnek, ahonnan 1945. március 29-én gyalogmenetben elindítják őket Mauthausen felé. München előtt éri a menetet a felszabadulás, gyalog indulnak vissza Budapestre. 1945. júliusától a Magyar Kommunista Párt budapesti titkára, majd a párt főtitkárhelyettese, országgyűlési képviselője. 1946. március 20-án belügyminiszterré nevezik ki, majd 1949. május 30-i letartóztatásáig külügyminiszter. Koncepciós per során halálra ítélik, 1949. október 15-én kivégezik. Feleségét, Földi Júliát is letartóztatják, 4 hónapos gyermekét más néven gyermekotthonban helyezik el, hollétükről a család évekig semmit nem tud. Kisfia majd 3 éves, mikor nagynénje gyámsága alá helyezik, felesége öt év börtönbüntetés letöltése után, Sztálin halálát követően, 1954-ben szabadul. Rajk Júlia szívós küzdelmének eredménye, hogy férjét rehabilitálják, és 1956. október 6-án sor kerül ünnepélyes újratemetésére. Ez az esemény, melyen több mint 350.000 ember vett részt, előjátéka volt az 1956-os október 23-i forradalomnak. Rajk László életéről több monográfia és tanulmány jelent meg, azonban az 1990-es évek második felétől kutathatóvá vált teljes peranyag még feldolgozatlan, így számos olyan kérdés vár még megválaszolásra, mint a belügyminisztersége alatti intézkedések (ÁVO létrehozása, Mindszenty per, kékcédulás választások), valamint Kádár János tényleges szerepe és felelőssége Rajk László tragikus sorsában. 2006-ban jelent meg - először franciául, majd magyarul is - Duncan Shiels angol újságíró-történész A Rajk fivérek című könyve, mely a kommunista Rajk László és testvére, a Rajk Endre, a nyilas kormány államtitkára párhuzamos történetét dolgozza fel, bemutatva Rajk Lászlóné Földi Júlia és fia, Rajk László építész élettörténetét is.
▼
Édesanyja, Földi Julianna (1914-1981) kecskeméti vasutascsaládból származik, eredeti foglalkozása védőnő. 1936-39 között Párizsban él, ott kapcsolódik be az illegális kommunista mozgalomba, 1940-ben, hazatérte után az illegális Kommunisták Magyarországi Pártja tagja lesz. 1941-ben, a mozgalomban ismerkedik meg Rajk Lászlóval, 1944-ben együtt tartóztatják le őket és internálják Sopronkőhidára. Az internálásból hazatérve aktívan bekapcsolódik a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége (MNDSZ) munkájába, valamint a NÉKOSZ (Népi Kollégiumok Országos Szövetsége) szervezésébe. 1947. áprilisától az MNDSZ elnöke. 1949. januárjában megszületik fia, ifjabb Rajk László. 1949. június elején, férje letartóztatását követően, ő is börtönbe kerül, férje kivégzése után öt évet ül. A családot kilakoltatják, a négy hónapos gyermek eltűnik: nevét Kovács Istvánra változtatják és egy budapesti gyermekotthonban helyezik el. Később, nagyanyja kérvényei nyomán, Sztálin halálát követően a gyermek - immár Györk István néven - visszakerül a családhoz, nagynénjéék fogadják örökbe. Rajk Júlia 1954 nyarán szabadul, a Szabó Ervin Könyvtár dolgozója lesz. Perújrafelvételi kérelmét mind saját, mind férje ügyében elfogadják, 1955-ben mindkettőjüket rehabilitálják, férje nevét gyermekével együtt visszakapja. 1956. október 6-án férjét újratemetik. Az 1956-os forradalom leverése után a Nagy Imre csoporttal, fiával együtt Romániába deportálják, csak 1958-ban térnek haza. Ettől kezdve, haláláig, az Országos Levéltárban dolgozik. Élete végéig küzd férje emlékének méltó megőrzéséért, a bebörtönzött ellenzékiek védelméért, számos civil szervezet megalakítása és polgárjogi akcióban való részvétel (abortuszjogok szigorítása elleni aláírásgyűjtés, Charta 77 aláírása, Haraszti-per elleni tiltakozás) fűződik nevéhez. 1981. szeptember 6-án hal meg Budapesten.
▼ Válogatott bibliográfia:
Duncan SHIELS: A Rajk fivérek (Vince Kiadó. Budapest, 2007.)
Duncan SHIELS: Les Freres Rajk (Buchet-Chastel, Paris, 2006)
FEJTŐ Ferenc: A Rajk-per 40 év után (Kritika, 1989/12, 25-27.old.)
PETŐ Andrea: Rajk Júlia (Balassi Kiadó, Budapest, 2001.)
SZÁSZ Béla: Minden kényszer nélkül (szamizdatban: AB, 1983, Európa, Bp., 1989)
EMBER Judit: Menedékjog - A Nagy Imre-csoport elrablása. (Bp, Szabad Tér, 1989)
Christian DUPLAN - Vincent GIRET: La vie en rouge (Seuil, Párizs, 1994)
Farkas és Kádár Rajknál. Az 1949. június 7-i beszélgetés hiteles szövege,
a bevezetőt írta Hajdu Tibor (Társadalmi Szemle, 1992/4, 70-89. old.)
PÜNKÖSTI Árpád: Tízparancsolat és pártérdek (Népszabadság, 1999. május 29.)
RAJK Endre: László öcsémmel beszélgetek (Társadalmi Szemle, 1991/8-9., 144-154.)
RAJK László és társai a népbíróság előtt (Szikra, Budapest, 1949)
VARGA László: Kádár János bírái elõtt (Osiris - Budapest Fõváros Levéltára, Bp., 2001)
VÁSÁRHELYI Miklós: Ellenzékben (Szabad Tér, Budapest, 1994)
VÁSÁRHELYI Júlia: Egy terméskőemberről (Népszabadság, 2004. február 14.)
EÖRSI László: Ellenfehérkönyv (A szerző kiadása, Budapest, 2006.)
RAINER M. János: Családunk sztorija, országunk imázsa (Mozgó Világ, 2007/4.)
BIHARI Péter: Családregény fekete-fehérben (Élet és Irodalom, 2007. november 2.)
KONRÁD György: Előszó Duncan Shiels A Rajk fivérek című könyve német kiadásához
MURÁNYI Gábor: Kötél és kötelék (HVG, 2007/15)