▼

vizuális kísérlet a Corvin mozi átépítése kapcsán (1996)

Majd mindenki megnézi magát a kirakat üvegében, ha a fény éppen úgy esik, hogy a felület tükrözővé válik. Az utca hirtelen kitágul, megduplázódik, és ennek a kitágult világnak a közepén ott vagy te, ráadásul magadat mozgás közben figyelheted meg. Csak keveseknek adatik meg, hogy bármikor így láthassák önmagukat, hiszen kicsi a fürdôszoba vagy az elôszoba és kicsi benne a falitükör.
Ez nemcsak egy régi vágy, hanem régi trükk is az építészetben. Nem véletlen a versailles-i tükörgaléria vagy a báltermek és kávéházak tükreinek csillogása. Nemcsak magadat látod bennük, hanem azoknak a tereknek a látványát is gyökeresen megváltoztatják, ahová elhelyezték ôket.
Adva van egy épület, melyet egyrészt e szó fizikai értelmében is dekonstruálni kellett (szinte csak a körítő falai maradtak meg az átépítés során), másrészt belsô terei is egy dekonstrukciós folyamaton estek át. A vetítőtermek zárt dobozain kívül a terek egybekapcsolódnak, egybefolynak, majd önmagukba visszatérnek. A szerkesztési folyamat akkor lépi át az euklideszi geometria szabályait, amikor a tükröződő felületek is meghatározó elemeivé válnak a téralkotási folyamatnak. A vizuális kísérlet a Corvin mozi legnagyobb és legbonyolultabb terét, az eőôcsarnokot teszi tárgyává. A tükröződő felületek két fajtáját alkalmazza: Az egyik teljesen sík, míg a másikat egymással különböző szögeket bezáró, egymást metsző, különböző alakú felületek rendszeréből alakítottuk ki. A tükrök mindkét fajtáját a jól ismert falra való rögzítés helyett a tér közepén helyeztük el, így azok az őket körülvevő teret minden nézőpontból módosítják, megfordítják, kitágítják, elgörbítik vagy éppen bezárják. Még a síkfelületű-ferdesíkú tükör is legkülönbözőbb térgeometriai torzulásokat okozza, a nézőponttól függően. A függőleges síkban elhelyezett törtfelületű tükrök nemcsak önmagukban dekonstruálják az őket körülvevő teret; egymás tükörképeinek tükörképei révén az euklideszi geometria szabályai végképp eltűnnek, és ha csak a tükör virtuális valóságában is, de mégis létrejön egy másfajta tér. Mivel ezeket a sík és tört tükörfelületeket a tér közepén helyeztük el, az általuk alkotott virtuális világ a néző illetve annak nézőppontjának állandó mozgása miatt folyamatosan változik.
Még két, közvetlenül egymás mellett álló néző sem látja ugyanazt a virtuális képet. A kísérlet eredményeinek száma nem a paradoxonok logikája, hanem a virtuálisan dekonstruált terek szempontjából végtelen.