HALOTTI MASZK
Házat "megölni nem kell félnetek"
Lehet-e egy háznak, nevezetesen az Andrássy út 60-nak, halotti maszkja? Méginkább, lehet-e egy ház halálának pillanatát az idô folyamatából kiragadni, kimerevíteni és rögzíteni? Ugyanis városok és házak nem szoktak kimúlni. Valahogy saját létünknek mondanánk ellent, ha az épülethalál koncepcióját fenntartás nélkül elfogadnánk. Hiába tatár, török, labanc..., amit megépítettünk, az - bár mindig más és más formában - folyamatosan reinkarnálódik. Vagy éppen mumifikálódik, s romjaiban válik egy késôbbi kor szerves részévé. A tartós épülethalál tehát csak elôre megfontolt szándékból következhet be. Jó esetben: áldozati rituálé. De akkor sem az áldozatról készült maszk "él" tovább, hanem maga az épületáldozat válik önnön halotti maszkjává.
Egy halotti maszk lehet olyan, mintha élne ("Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog"), csak "álmában csönget egy picit". Vagy idealizált - bizton mondhatjuk, nem sok hasonlósággal az eredetire -, mint Szent László hermája. Ezt még csak fokozza, ha több, már korábban elhunyt VIP arcmásából összegyúrt új maszk jön létre, ahogy ezt például az újabb kutatások Tutenkámen múmiájának foglalatáról kimutatták. Végül vannak az elvileg leginkább hasonlító maszkok, az arcra öntött gipszforma segítségével létrehozottak. Az elvi hasonlóságot azért érdemes hangsúlyozni, mert paradox módon, mégis ezek a legpontosabb arcmások a legelvontabbak.
A halotti maszk természetesen nem egyedüli forma az élet utolsó-a halál legelsô pillanatának megôrzésére. Sôt nyugodtan állíthatjuk, nem is a legmagasabb színvonalú módszere. Hasonlóképpen az épületelmúlás rögzítésére is több, átgondoltabb, rafináltabb, koncepciózusabb megoldás létezik. A múzeumba helyezés: vagyis szétszedem, áttelepítem, újra összerakom és belépti díjat szedek (Istar-kapu, Pergamon-oltár, Berlin). Az építmény halála idôpontjának meghatározása: fehér lepelbe öltöztetem egy rövid idôre a Szabadság-szobrot, és ettôl kezdve ô a Szabadság Szelleme (St.Auby Tamás akciója, Budapest). A funkció szimbólikus megszüntetése: rést ütök az elnyomást megtestesítô erôdítmény falán (Citadella védművének megbontása a Kiegyezés után, Budapest). Mivel most csak a kegyes épülethalálról beszélek, ezért nem térek ki a funkciójukban látszólag tovább működô - szakálluk és körmük tovább nô, sôt fodrász-manikür-pedikür szolgáltatás - együttesekre (kastélymúzeumok, skanzenek).
F. Kovács Attila az Andrássy út 60. át-építésze celebrálta az épületáldozat rituáléját. Megfosztotta az épületet színeitôl, letörölte róla az élet pírját; a ház szemei, az ablakok kiüresedtek, vakká váltak; kapuja mindig zárt, az életnek semmi jele (csak a halottkémek hosszú sora). Úgy áll az Andrássy út házai között. mint a Kôvendég, akit meghívtak vacsorára. (Persze ahhoz a kormányzót, Donna Anna apját, elôször meg kellett ölni, majd szobrát elkészíteni, hogy megeshessék vele a pofátlan meghívás:) Csakhogy a Kôvendég megszólal, ám az épületáldozat nem mesél. Hiszen az épület halálának pillanatát megörökítô halotti-maszkká való átlényegülés megfosztotta a házat saját, hosszú történetétôl. A ház néma, éppúgy, mint ahogy egy - mégoly professzionálisan kivitelezett - halotti maszk sem mesél.
Egy ház halálának megörökítése különös tett, bár erre is vannak példáim. Gondoljunk csak a Thököly úton lévô Román Nagykövetség 1989. októbere és decembere közötti önkéntes tetszhalálára, vagy a Szovjet Kultúra Házára 1969 Prágájában, ahol az emberek kizárólag az utca másik oldalán lévô járdán közlekedtek, így az épület elôtti rész maga volt a halálos elhagyatottság. Az igazi kérdés az, hogy az Andrássy út 60. épülethalála értelmes áldozathozatal-e. Hiszen az épület és a terror között nincs ok-okozati kapcsolat. Sôt, esetünkben az erôteljesebb, indokoltabb lehetôségekkel szemben egy politikai diktátum jelölte ki az (épület)áldozatot. Csakúgy, mint annak idején, az erôszakszervezetek is hasonló döntések nyomán kerültek az épületbe. (Ez a kérdés persze nem tartozik az építész tervezési programjába.)
Az épülethalál bekövetkezett, a halotti maszkká való átlényegítés megtörtént. Néha rávetül az épület egyébként hosszú életének egy rövid idôszaka, mintha egy matuzsálem halotti maszkjára rávetítenénk életének egyetlen arcképét. A megoldás elegáns és átgondolt. Kívül az absztrakt halotti maszk, melyrôl sok mindent gondolhatunk, és sok mindent beleláthatunk. Nem szépségével (Tutenkámen, Szent László), hanem különösségével és halotti magányával ragad meg. Belül viszont olyan, mint a Lenin-mauzóleum. Még működtetésében is rémisztô a hasonlóság. (A kiállítás forgatókönyve leginkább a '70-es évek Ifjú Művészek Klubja avantgarde akciójának rossz utánérzése, elshowderolása) Itt is csak kísérôvel mehetünk, udvariasan végighajtanak, megállás nincs, csakúgy, mint a Nagy Októberinál. Hiába állnék meg, hogy elgyönyörködjek a kôbe, márványba vésett, ércbe öntött fantasztikus díszleten, nem tehetem, mert jön a bárisnya és továbbhajt. Mindkettô, de különösen a budapesti Terror Mauzóleuma tényleg olyan, mintha élne, csak az örök figyelmeztetésnek szánt "csöngetése" nagyon hamis. (De ezt sem róhatjuk fel az építésznek)
A házat "megölni nem kell félnetek" dodonai mondatban F. Kovács Attila ki merte tenni a vesszôt. Nem félt - halotti maszk formájában - létrehozni egy egységes kompozíciót. Azonban a maszk elkészítésének is vannak iratlan és írott szabályai. Ezekre a maszk készítôje legfeljebb csak figyelmeztethet, de azokat betartatni nem tudja. Ha szabályokat megsértették, segítsen a rendet helyretolni, s akik a rendet helyreállítják, kérjék segítségét. A maszk egyes elemeit lehet kritizálni, de a vitát abba az irányba terelni, hogy közösen döntsük el, mely elemeket hagyunk meg, vagy veszünk el a kompozícióból, nem ildomos. Művészet- és alkotóellenes. A változtatás joga az alkotóé.
(Megjelent: Népszabadság, 2002 június 13.)